Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • A francia újságírás mikrokozmoszának Orbán-fóbiája

    Amióta 2010 májusában Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lett, a francia média papjai, tudósítói és kommentátorai egyre intenzívebben köszörülik rajta a nyelvüket. A Libération-tól a Le Figaró-ig, a Le Monde-tól a Les Echos-ig valóságos fújoló kórus veti rá magát a magyar kormányfőre, s hány a szemére minden elképzelhető vétket.

  • Ezért szeretik a magyarok Orbán Viktort

    Az elmúlt tíz évben Magyarországnak bőven kijutott a negatív, nemzetközi sajtótudósításokból és kommentárokból. Megdöbbentő és egyenesen szokatlan, hogy a tízmilliós közép-európai országunk ilyen mértékű nemzetközi figyelmet vonz. A nehezen kivívott demokratikus szabadságjogainkat annyiszor nyilvánították már halottnak, hogy már megszámolni sem tudom.

  • Az első tíz év értékei

    Idén tavasszal–nyáron, amikor tizedik évébe lép a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és egyúttal félidejébe a 4. Orbán-kormány, érdemes számot vetni azzal, hogy a Fidesz 2006 októbere óta minden országos választást megnyert (három-három parlamenti és EP-választást, két népszavazást, négy önkormányzati választást), és a rendszerváltoztatás óta Orbán Viktor az egyetlen, kétszer egymás után újraválasztott miniszterelnök.

  • Egy tömeghisztéria születése

    A „Fekete Életek (is) Számítanak” (Black Lives Matter, BLM) nevet viselő mozgalom tiltakozása világszerte követőkre talált, és e hirtelen robbanásban az a legszembeszökőbb, hogy milyen villámgyorsan állt mellé lényegében minden befolyásos intézmény és mindenki, aki csak számít.

  • A nő, aki nem volt cenzor. Sőt: az is lehet, hogy ott sem volt

    Ilyen gyáva, semmitmondó, semmire rá nem kérdező, a nyilatkozó szavait készpénznek vevő, összekacsintgatós valamit is ritkán olvas az ember. Persze korlenyomatnak pont megfelel. Mindent elmond a szervilis, posztkommunista újságírásról, ami ezerrel támad mindent, ami nem ők, de a sajátjaikhoz még csak kérdéseik sincsenek.

  • Reagálás egy opportunista, elfogult és túlságosan is ismerős véleménycikkre

    Szerdán az euobserver oldalán „Romaellenes gyűlölet Budapest utcáin” címmel megjelent véleménycikkben Jacqueline Bhabha és Margareta Matache egy nemrégiben szélsőjobboldali radikálisok által vezetett tiltakozást használt fel arra, hogy Magyarországot egy olyan helynek írja le, ahol „a neofasiszta aktivisták gyűlölettel teli erőszakja a magyar politikai vezetők bűnrészességére épül”; olyan vezetőkére, mint Orbán Viktor miniszterelnök, aki „rasszista gyűlöletbeszéd arzenáljával” büszkélkedhet.

  • Nem vagyunk egyedül

    Van magyar lényeg, a létezésnek egy speciálisan magyar módja. Ennek fenntartására, megőrzésére és továbbadására esküdtünk mi össze egymással. Minden politikai csoport valamilyen végső kérdésre keresi a választ.

  • Trianon számokban

    Száz évvel ezelőtt négyévnyi könyörtelen öldöklést követően – melynek valódi célja az volt, hogy eldőljön: ki lesz a huszadik századi Európa ura – egy félelmetes és idegen világ jött létre a trianoni békediktátumnak köszönhetően.

  • A sokat kritizált koronavírus-törvény emberéletek ezreit mentette meg

    Kedden Magyarország kormánya benyújtotta törvényjavaslatát a parlamentnek, amelyben visszaadná rendkívüli felhatalmazását, amelyet a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet következtében kapott korábban. Úgy tűnik, a válság első hullámát az ország átvészelte, így most minden energiánkat arra fordítjuk, hogy óvatosan újrakezdjük életünket és újraindítsuk a gazdaságot.