Kilencvenkilenc éve született Pilinszky János.
Az Európai Unió sajnálatos módon egyfajta legalista ideológiát tett magáévá, amely kikezdi a politika és az igazságszolgáltatás megkülönböztetését. Fegyverként használja a jogállamiságot annak érdekében, hogy tagállamait olyan erkölcsi értékek átvételére kényszerítse, amelyek idegenek a kultúrájuktól.
Kuncze Gábor legújabb könyvében megértette velem, mi volt az az öncsaló mechanizmus, ami elfogadtatta az SZDSZ-szel és személy szerint Kuncze Gáborral azt a jóvátehetetlen árulást, hogy a rendszerváltoztató erőknek hátat fordítva, őket megtagadva, az utódpárthoz kötötték szekerüket és végérvenyesen belesimultak a posztkomcsi táborba.
Nincs abban semmi transzgyűlölet, hogy Magyarország és Lengyelország szerint az emberi nem férfiakból és nőkből áll, sem abban, hogy védelmezik a maguk konzervatív életmódját. Mégis szembekerülnek az Európai Unió tervezett LMBTIQ-szabályzatával.
A nemzetközi konfliktusok helyben való megismétlődésének mintájára a klónok harca belpolitikai tekintetben is érvényesül. Az egymás hasonmásának tekinthető „színes forradalmakat” kívülről szervezik, az államcsínyek mindenütt puhán mennek végbe és a különböző Majdan-másolatok következményei is azonosak.
Hollywood kultúrharcosai egyre gyakrabban tűnnek fel a modern ideológiai háború frontvonalában. Nagy erőkkel voltak jelen legutóbb az amerikai elnökválasztás küzdelmeiben és újabban a szavak szintjén biztosítják támogatásukról a Black Lives Matter-t (BLM) vagy éppen azért kampányolnak, hogy Greta Thunberget világi szentté lehessen avatni.
Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot.
Az eredetiség hiánya, sőt az eredetinél is élethűbb másolatok elkészítésének technológiai lehetővé tétele nem hagyja nyom nélkül a világrendet és a hadviselést sem. A nemzetközi konfliktusok klónozása és a terrorcselekmények copy cat-sorozatgyilkosságokká válása egyaránt ennek keretében értelmezhető.
Ahogy mondani szokás, a magyar politikai kultúra nagy tehertétele az erős polgári középosztály hiánya. Legyen! De a német közéletbe való betekintés arról győz meg, hogy lehet egy középosztály bármilyen tőkeerős és aktív, az állampolgári nevelés és a konszenzusra törekvő politika virágozhat, de a polgári középosztály konformizmusára épített kulturális hegemónia halálos átok és teher is lehet egy nemzet számára.
A skót kormány olyan törvénytervezetet készül beterjeszteni, amely büntethetővé tenné, ha valaki saját otthonában bántónak vagy gyűlölködőnek minősülő hangnemben beszél. Veszedelmes ötlet, mely, ha megvalósul, arra ösztönzi majd a gyermekeket, hogy kémkedjenek a szüleik után.
Akár Trump, akár Biden lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a választás valóban fontos és egyúttal meglepő fejleménye az, hogy az osztályhovatartozás erősebbnek bizonyult az identitásnál.
Ismerős történet: a nyílt utcán válogatás nélkül ölt egy „iszlamizmussal összefüggő terrorbűncselekményért” börtönbüntetésre ítélt terrorista, miután büntetésének csak egy részét kellet letöltenie. Bécs utcáin azért folyt vér, mert az Iszlám Államra felesküdött dzsihadista fejébe vette, hogy ha ártatlan civileket gyilkol meg, azzal fontos üzenetet juttat el a világhoz.
Érdekes és fontos is azon gondolkozni, hogy milyen lesz, vagy pontosabban milyennek kellene lennie Európának 2030-ra, de ennél még sokkal fontosabb, hogy addig mi lesz velünk? Mi lesz az Európai Unióval?
Rendkívül aggasztó, hogy a millenniumi nemzedék az átlagnál is nagyobb mértékben fordult el a demokráciától és sokkal kiábrándultabban nyilatkozik országának kormányzati rendszeréről, mint bármely megelőző ifjú nemzedék az utóbbi időben.