Először nem akartam hinni a szememnek. A New York Times kommentátora a Biden-kormányzat „számos szakértőjének” azt az indítványát, hogy nevezzenek ki „valóságfelelőst” és egész csapatot rendeljenek hozzá. A valóságfelelősre pedig a jelek szerint azért van szükség, hogy ellensúlyozni lehessen az elkeseredett konzervatív ügynökök dezinformációs kampányát.
A történelem, mint a szellem haladásának gondolata Hegeltől származik. Vándorlása során az önmagát, s ezzel a történelmet is megszüntető világszellem lépteinek felgyorsítását néha államok vállalták magukra, hogy hamarább elkövetkezzen a „történelem vége”.
George Soros tudatosan készül arra az időre, amikor ő már nem lesz. Elmúlt kilencven, mostanában számos alkalommal beszélt arról, hogy túl öregnek érzi magát, ám szeretne a „filozófiai” gondolatain és a pénzen kívül valami olyan örökséget hagyni maga után, ami „jobbá teszi a világot”.
Békés Márton új könyve bizonyítja, hogy végérvényesen lezárult egy korszak, és kezdetét vette egy új.
Hogy mennyire kimerülőben van a politikai fősodor, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy képviselőik minduntalan Adolf Hitlerre, a nácikra, a holokausztra és a fasizmus veszélyeire hivatkoznak. A mai politikai kommentárokat olvasva az ember egykönnyen arra a következtetésre juthat, hogy a weimari köztársaság végnapjait éljük.
Korunk legkortársibb klasszikus gondolkodója Immanuel Kant. A 18. század végi felvilágosodás nagy etikai rendszerezőjének béketerve a globalizáció révén látszik teljeskörűen megvalósulni. Az „örök békéhez” olykor háborúval kerülve közelebb.
Akármilyen szomorú is, miután Franciaországban az ősszel egy iszlamista terrorista meggyilkolta Samuel Paty gimnáziumi tanárt, sok pedagógus elhatározta, hogy kerüli az olyan témákat, amelyeket a muszlim tanulók sértőnek találhatnának.
Az internetes óriáscégek hatalmasat léptek előre azon az úton, amely oda vezet, hogy teljes mértékben tőlük függjön, mi jelenthető ki az interneten és mi nem.
Mi szegény, alulfejlett magyarok még azt sem vesszük észre, hogy 2010 óta diktatúrában élünk. Persze közöttünk is akadnak olyanok, akik elhiszik, hogy amiben 1990 előtt éltünk, az egy felvilágosult reformrendszer volt, 2010 óta azonban diktatúrában, sőt maffiaállamban szenvedünk. Ez utóbbiak közé tartozik öreg barátom, Szelényi Iván is.
2020-ban ezt is megértük. A kultúrharc woke (éber) bajnokai a gyermekintézményekre is kiterjesztették hadjáratukat. A gyerekeket szerte az angol-amerikai világban arra okítják, hogy a fehér privilégium a mindennapi élet kétségbevonhatatlan része.
„Ez a tragédia Orbán Viktor lelkén szárad” cím alatt jelentetett meg egy terjedelmes interjút a Magyar Narancs Kis Jánossal. A cím önmagáért beszél. Ez az az elemzői szint, amire Kis élete delelőjén túl jutva elérkezett.
Minden kultúra, és a kultúra minden. Ez a tézis jelenti a szellemi kiindulópontját Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója legújabb, Kulturális hadviselés. A kulturális hatalom elmélete és gyakorlata című könyvének, amely egyszerre tekinthető a kulturális hegemónia múltjára vonatkozó (eszme)történeti összefoglalónak és valódi stratégiai kézikönyvnek, amely kijelöli az irányt egy konzervatív kulturális forradalom számára.
Mérlegen harmincévnyi szabadság – Schmidt Mária könyve a szép, új világról.
A Biden-adminisztráció színrelépésével az eddigi mélyállam a felszínre kerül. A közvetett befolyásszerzés, a diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlás, valamint az amerikai erőt a maga érdekkijárójának használó Birodalom praktikái térhetnek vissza.
Talán sokaknak meglepő, de 1901-ben Ady Endre nevezte így Tisza Kálmánt. Ady még meg sem született akkor, amikor 1875-ben Tisza miniszterelnök lett, s éppen 24 éves volt, amikor ezt leírta. Mint tudjuk, Ady erős kritikai érzékkel megáldott/sújtott ember volt, így többszörösen is értékes a dicsérő, tiszteletteljes hang. De hát ki is ez az „ősz nagy férfi”?