Teljes lendülettel dúl a háború a nyelvért. A Women’s Aid (Női Segély) és a Women’s Equality Party (Női Egyenjogúság Párt) vezetői petícióban követelik az Oxford Dictionaries szótárszerkesztőségétől, hogy változtasson a „nő” szócikken, ugyanis a női nem meghatározása – úgymond – szexista.
A bejegyzés címe Timothy Snyder-től van. Ami most következik, ahhoz nem tettem hozzá semmit. Nem is kell. Csak idemásolom, hogy tudjuk.
Megfigyeltem, hogy tél vége felé szinte törvényszerűen keríti hatalmába az embert a vágyakozás, milyen jó lenne kiszakadni egy kicsit a szürkeségből és elutazni jó messzire, napsütéses tájra. Az utóbbi évtizedekben mindez egy szerencsésebb társadalmi réteg rutinos mozgatórugójává vált, hiszen csak szervezésen, időn, pénzen meg repülőjáraton múlik az egész.
Százmillió ember. Százmillió áldozat. Kivégzett, meghurcolt, megkínzott, kitelepített, lelkileg és testileg megnyomorított emberek.
Az utolsó kapcsolja le a villanyt.
Ha valaki nem tudta volna, mekkora ereje van a nyugat-európai közéletet átjáró intoleráns és illiberális elhallgattatási kultúrának, gondoljon arra, milyen könnyen sikerült Daniel Kawczynski konzervatív párti képviselőt elszigetelni és bocsánatkérésre felszólítani, holott nem követett el semmit, ami bocsánatkérésre adott volna alapot.
A hidegháború idején egyszerűbb volt a világ a Vasfüggönytől keletre. Az itt élők megtapasztalták, hogy az ellenség harckocsival érkezik: rombol, felperzsel, erőszakol, gyilkol. Majd miután meghódítja a teret, belakja magát a szellem világába is: megtéveszt, hazudik, cenzúráz, ellehetetlenít és szemétre hányja két és fél ezer év kultúráját. Történelmi szükségszerűséget hirdet, de közben semmibe veszi a valóságot, az emberi természetet és a józan észt.
Ifjabb Alapy Gyula karrierje a Mindszenty József és társai pert követően, az 1949. február 8-i ítélet után ívelt szélsebesen felfelé. A Rákosi-rendszert fémjelző emblematikus perek fővádlójának hagyatékát a Terror Háza Múzeum őrzi.
Csak visszafogottam mertem örülni a Brexit-népszavazás eredményének, mert tudtam, hogy ez csak a kezdet, nem a vég. A brit elitnek eszében sem volt sportszerűen belenyugodni a vereségbe. Az elmúlt években Írország, Franciaország és Hollandia példáján is megfigyelhettük, hogy az európai uniós bürokráciának, valahányszor vereséget mérnek rá egy-egy népszavazáson, sikerül visszájára fordítania az eredményt.
A brit Oktatásügyi Minisztérium nemrégiben kibocsátott irányelve nyomatékosan ajánlja, hogy a magukat fiúnak azonosító lányok ingyen juthassanak hozzá a menstruációs kellékekhez. Az ajánlást kevésbé egészségügyi megfontolások sugallják, sokkal inkább a transz ideológia intézményesítésének szándéka.
Napra pontosan két éve temettük Tőkéczki Lászlót, ma pedig olyan mementót állítunk neki, amely méltóképpen fejezi ki emberi és szellemi nagyságát, és egyúttal szerénységét is, amelyből e kettő eredt.
Pozitív diszkrimináció létezik. Akkor? A szegregáció az iskolai életben nem más, mint a hátrány csökkentésének eszköze, azaz pozitív diszkrimináció. Aki munkájaként hosszabb időt töltött cigányiskolában vagy szülőként szerzett e téren tapasztalatot, tudja, érti, miről is van szó. Minden más vélemény érdekvezérelt tematizálás világnézeti és/vagy párt- és médiaszimpátia alapon.
Roger Scrutont nem csak a családja siratja. Halála súlyos veszteség Európa szellemi életének is.
1989-ben nem a nemzetközi nagyhatalmi konstelláció változása, a várva várt Nyugat rendre elmaradozó segítsége vagy a szovjet represszió enyhülése és a kommunista rezsimek puhulása vezetett felszabaduláshoz. A változás sokáig érlelődött, komoly előzményei voltak és alulról jött.
A felsőoktatás egészen más értékeket táplál a fiatalokba, mint amiket a szüleiktől kaptak.