Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • „A hagyomány az embernek visszaadja önmagát”

    Varga Beáta
    Hamvas Béla életvitele és következetes írói magatartása a vörös diktatúra évtizedei alatt éppoly kivételes, mint '56-ról vallott nézetei. A százhúsz éve született Hamvas Bélát, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodóját a dogmatikus kommunista kultúrpolitikai hallgattatta el, hosszú éveken át raktáros és segédmunkás volt Tiszapalkonyán, tartása azonban mindvégig megmaradt.

  • Háború van-e már?

    Békés Márton további cikkei történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója
    A világtörténelem kényelmetlen igazsága a háború, amelyről felelőtlenség tudomást nem venni. Aki gyáva hadat üzenni, arra ítéltetik, hogy örökké háborúzzon.

  • „Szerettem volna becsületes lenni”

    Varga Beáta
    „Jézus neked megbocsát” – kezdi híres-hírhedt Marx című versét Derzsi Sándor költő, a fordulat évében. Ígéretes tehetség volt, akinek irodalmi pályáját kettétörte a kommunista diktatúra embertelensége, s akibe hiába próbálták beléfojtani a szót, a börtön vagy az elmegyógyintézet rácsai mögött is mert tisztességes, bátor és tántoríthatatlan maradni.

  • Romzsa Tódor, a vértanú püspök

    Szabó Ákos további cikkei történész
    A nagyközönség számára a Kárpátaljai Nagybocskó városkája talán nem mond semmit. Az évszázadok során nem számított ismert helyszínnek, hisz sem török kori csaták, sem Habsburg-ellenes összeesküvések, sem pedig a reformáció korának viharos ütközetei nem zajlottak a környékén. Ennek ellenére a XX. századi történelem viharai mégis feltették a jelenleg majd tízezres városkát a térképre, igaz, két ellenkező előjellel. A város egyik szülötte, Korvin Ottó ugyanis a Tanácsköztársaság egyik legvéreskezűbb hóhéra lett, míg másik szülöttje Romzsa Tódor, Istennek ajánlva életét, a reá bízott nyáját el nem hagyva szolgált mindhalálig.

  • Felhagytak minden reménnyel

    Schmidt Mária további cikkei történész
    A baloldal, élén az új üdvöskékkel, a momentumos fiatalokkal, nagyot ment az olimpia ellen. 260 ezer aláírást gyűjtöttek azért, hogy Magyarország ne lehessen Párizs illetve Los Angeles kihívója. Arra most nem vesztegetnék szót, hogy a magyar pályázat ellehetetlenítése mennyire előnyös a két másik város számára, mert ez a napnál világosabb. Azzal a nyilvánvaló ténnyel sem kívánok foglalkozni, hogy ennek a „sikeres” akciónak, és ennek az új, a teljes ismeretlenségből hirtelen felbukkanó szervezetnek kik a finanszírozói és miért, mert azt is tudja mindenki, hogy ingyen nem állnak ezrek metsző hidegben, hetekig az utcán. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a vidékjárás is pénzbe kerül, benzin, szállás, elmaradt kereset, már ha az aktivistáknak van polgári állásuk, ahogy azt civilek esetében minden jóhiszemű ember feltételezi.

  • Sakálüvöltés Budapesten

    Szabó Ákos további cikkei történész
    A venezuelai hegyvidék Michalena nevű kisvárosában 1949 őszén született csecsemőnek anyja hiába akart keresztény nevet adni, kommunista jogász apja akarata diadalmaskodott: a nagy forradalmárról, Leninről nevezték el az újszülöttet, akinek kalandfilmbe illő életútja a dél-amerikai hegyektől London, és a Közel-Kelet érintésével a párizsi Sorbonne-on, illetve a budapesti Rózsadombon át, Szudánig vezetett. A hetvenes és a nyolcvanas években a világ számos titkosszolgálata igyekezett megtalálni az időközben férfivá cseperedő fiút, aki nem rettent meg a robbantások, a géppisztoly kelepelés és a csikorgó autógumik hangjától, sőt ellenkezőleg: életformája lett a gyilkolás. A férfit Carlosnak hívták.

  • A nadrágtartógyáros és a szilencium esete

    Varga Beáta
    „Én már születésem napján exlex voltam…” – mesélte saját magáról egy interjújában Tersánszky Józsi Jenő. Bátran állíthatjuk, ez később sem változott. Tersánszky világéletében fura figura volt, egy igazi Kakuk Marci, aki nem hagyta magát begyömöszölni az ’50-es évek hivatalos szocreál ideológiájába és nem volt hajlandó megrendelésre írni. Azaz mégis: Rákosi elvtárs 60. születésnapjára készülő Nagy Köszöntő Könyvbe hogyhogy, hogyhogy nem, remek novellát kanyarított egy kövér, kopasz emberről, aki nadrágtartókat gyűjtött és abban nézegette magát a tükörben. A gúnynovellában nem volt nehéz Rákosi elvtársra ismerni, ennek a következő pár évben aztán meg is lett a következménye.

  • A nyitott társadalom és a liberális forradalom

    Schmidt Mária további cikkei történész
    Ezt a címet a CEU (Central European University) rektorától kölcsönöztem. Mint ahogy az írás egy része is az ő előadásának ismertetésére vállalkozik, azzal a céllal, hogy a magyar nyilvánosság képet kapjon arról, milyen társadalom-átnevelő, átalakító szándék mentén tevékenykedik a Soros György által alapított és pénzelt Közép-Európai Egyetem, illetve a mögötte álló Open Society alapítvány, amelynek leágazásai behálózzák az egész világot és mindenhol beleszólást követelnek maguknak a politikai és gazdasági élet irányításába.

  • A GULAG sápadt tébolyának hírhozója

    Varga Beáta
    „Minden, ami jön, csak ráadás.” Ennek a mondatnak a szellemében kezdett új életet negyvenévesen Karig Sára költő, műfordító, aki több mint hatévnyi kényszermunkatábor után térhetett haza Szibériából. A vorkutai kegyetlen körülmények, a fagy, az éhezés nem törte meg a lelkét: Karig Sára verseket írt a táborban, hazatérve pedig egyszerűen megmutatta, hogy az átéltek után hogyan lehet még emberként élni.

  • „Játék és titok, irgalom és megrázkódtatás volt életének négy angyala.” – a megfejthetetlen Szerb-legenda

    Varga Beáta
    „»E sorok íróját gyerekkorától kezdve semmi sem érdekelte annyira, mint a történelem«– közli legutolsó könyvében. Ez a vallomás megmutatja, miért vizsgálta mindenütt és minden korban az egyes emberek arcát. Mert az egészet óhajtotta megpillantani. (...) A hétköznapok és a csodák világát kettéválasztotta, de hétköznapok csodáit mutatta fel.”– írja Devecseri Gábor Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára című könyvének, második, 1946-os kiadásának előszavában. Szerb Antal íróról, irodalomtörténészről, a magyar szépirodalom egyik legműveltebb, legszellemesebb írójáról vallott így Devecseri Gábor, az „esszéíró nemzedék” tagjáról, akinek enciklopédikus műveltsége a magyar szellemi örökséget oly szervesen tudta kapcsolni a világkultúrához. A Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című könyvek szerzője, számos remek novella és regény alkotója csupán 44 évet élhetett. 1945. január 27-én a balfi munkatáborban egy puskatussal agyonverték.

  • A Néma Láthatatlanok

    Szabó Ákos további cikkei történész
    1939 őszén az akkori világ két legkegyetlenebb diktatúrája titokban megállapodott Lengyelország teljes okkupációjáról. A meglepetésként ható német, és a két héttel későbbi szovjet támadás után a lengyel állam újabb tragikus megpróbáltatások elé nézett: lakosainak deportálása Szibériába, a náci haláltáborok megnyitása, a katyń-i erdő halálsikolyai, majd az ezt követő brutális kommunista diktatúra határozták meg a következő évtized mindennapjait. Ebben a kétségbeesett, reményvesztett időszakban kezdték meg működésüket a Néma Láthatatlanok, akik létezéséről csak 1989 után értesült a szélesebb közvélemény.

  • A Szabad Kossuth Rádió

    Varga Beáta
    Szovjet katonák két fiatalembert terelnek a Parlament folyosóján, nem durván, de határozottan. A vörös kókuszszőnyegre nem léphetnek. Az egyik odasúgja társának: úgy látszik, nem akarják, hogy összevérezzük a szőnyeget. Aztán elérik a bejáratot, és a szovjet katonák kilökik őket az utcára: davaj, pasli damoj! Menjenek haza! Így ért véget a Szabad Kossuth Rádió működése – emlékszik vissza Tóbiás Áron, aki rádióriporterként mindvégig ’56 tűzközelében volt, s a Szabad Kossuth Rádió egyik szerkesztőbizottsági tagjaként első kézből tájékoztatta az országot. A Szabad Kossuth Rádiónak 1956-ban azonban csak pár nap jutott…

  • Az angol Schindler

    Szabó Ákos további cikkei történész
    Amikor a fiatal, bohém, alig harmincéves londoni bróker, Nicholas Winton egy barátja kérésére a svájci Alpok helyett az addigra megkopott fényű Arany Prágát választotta, nem gondolta, hogy neve örökre bekerül a történelemkönyvekbe. A napsütötte svájci lejtők helyett a nácik által fenyegetett csehszlovák főváros zsidó gyermekeinek megmentésére fordította energiáját, pénzét, idejét. A Jóisten cserébe igen hosszú, boldog élettel ajándékozta meg az embermentő bankárt.

  • Költő és szabadságharcos

    Varga Beáta
    Byrontól Petőfin át, García Lorcáig sokakra aggatták már rá ezt a kissé sztereotip címkét, de talán épp ez jelzi, hogy a mindenkori történelmi emlékezetnek szüksége van sokoldalú, hiteles és szerethető példaképekre, akikben megtestesül az emberi helytállás, és akik művészi szinten írnak nemzeti sorskérdéseinkről forradalmak idején. Mi, magyarok nem állunk rosszul ezen a téren: ’48-nak van Petőfije, ’56-nak Gérecz Attilája. Ám mintha ez utóbbi költőnkről kevesebbet tudnánk, és sokszor azt a keveset is esetleg rosszul. Ezen segíthet a nemrég előkerült, svájci Gérecz-hagyaték.