Egedy Gergely Asbóth Jánosra és Roger Scrutonra hivatkozik a Magyar Szemle 2026. május–júniusi különszámában, ja és még Burke-re, hogy érzékeltesse, ő az ősforrásokhoz nyúl vissza, meg persze művelt is. Ezért aztán elnézzük majd neki azt a felületes gyűlöletcunamit, amit a NER-re és Orbán Viktorra zúdított. Nyilván azért, mert 2026 tavaszán eluralkodott rajta a jeges félelem, hogy talán mostantól kezdődően nem lesz úgy kistafírozva, mint eddig.

Egedy azt kéri számon a NER-en, hogy nem volt igazi konzervatív rendszer. Ami azért is érdekes, mert a NER soha nem is akart az lenni, soha nem is határozta meg magát konzervatívként. Ennek számonkérése tehát indokolatlan és értelmezhetetlen.

Egedy többi rosszul, illetve egyáltalán nem megérvelt állításai ugyanilyen értelmetlenek és hazugok.

Mindjárt az elején azzal indít, hogy „a NER 16 éves uralma gazdasági és morális káoszba taszította a magyarságot.” Ezt azzal az ordas hazugsággal támasztja alá, hogy „másfél évtized alatt semmilyen konstruktív tervet nem dolgozott ki az ország fejlesztésére”.

Sajnálatos, hogy elkerülte a figyelmét, hogy 2010-ben gazdasági- és rendszerválságban vette át a Fidesz–KDNP az országot. A transzatlanti világot megrázó 2008–2010-es pénzügyi válság alapjaiban rengette meg a piramisjátékokra hajazva szerveződő, pénzalapú amerikanizált gazdaságokat. A szabályozások kivezetését követően, amit a szabadpiacra és a liberális elvekre hivatkozva érveltek meg azok, akik pénzügyi szolgáltatásoknak és termékeknek álcázott lufikkal árasztották el a piacokat, amik aztán annak rendje és módja szerint kipukkantak. Ennek ellenére a közpénzzel történő konszolidációt követően a nagy játékosok nemcsak mentőövet kaptak, de dollár- és euró százmilliós bónuszaikat is hiánytalanul felvehették. Ők tehát nem veszítettek semmit, arra hivatkozva, hogy túl nagyok ahhoz, hogy megbukhassanak, nem úgy mint azok, akiket megvezettek és adósságcsapdába zártak. Nekik mindent hiánytalanul vissza kellett fizetniük. Csak az Orbán-kormány segítette meg a külföldi fizetőeszközökben, mindenekelőtt svájci frankban eladósodott magyar polgárokat! Orbán Viktor volt az egyetlen, aki a 2008-as gazdaság válságában a rendszer válságát is meglátta és tudatosan mozdult el egy másik irányba. A pénzügyi alapú gazdaságról munkaalapú gazdaságra állította át hazánkat. 1 millió új munkahelyet hozott létre. Munkára fogta a tartósan munkanélkülivé vált, tartását veszítetteket és közmunkát szervezve átvezette őket a munkaerőpiacra. Kiszabadította hazánkat az IMF karmaiból, amibe a gazdasági válság és Gyurcsány Ferenc rossz kormányzása miatt kerültünk. A NER kifehérítette a gazdaságot, munkára ösztönző adórendszert vezetett be, visszavásárolta a külföldi tulajdonba adott közüzemeinket és mintegy 60 ezer milliárd forinttal gyarapította a közvagyont. Jelentősen megemelte a béreket és a nyugdíjakat, megújította és modernizálta a falvakat, újjáépítette a városokat, korszerűsítette az intézményhálózatot, felújította középületeinket, megújította iskoláinkat, kórházainkat, óvodáinkat, bölcsődéinket. A legkisebb településeket is bekapcsolta a digitalizációba, mindenki számára hozzáférhetővé tette a világhálóhoz való csatlakozást és ezzel a világ élvonalába emelte hazánkat (míg például Németország a szégyenpadra szorult). Utak, hidak, autópályák, bicikliutak és sportlétesítmények épültek, szépültek.

A NER visszaadta hazánk polgárainak nemzeti identitását és büszkeségét. Megerősítette a keresztény kultúrára és hagyományainkra alapozott értékrendünket. Komolyan vette Kertész Imre figyelmeztetését, hogy: „az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép.” Orbán vezetésével a magyar polgárok ellentartottak a keresztény civilizációját feladó woke- és transzőrületnek, sőt a halálkultuszra felesküdő transzatlanti kultúrának.

Egedy úr következő teljesen megalapozatlan vádja, hogy a „Fidesznek az illiberalizmus fontosabb volt a nemzetnél.” A Fidesz ugyanis szerinte „csak szavakban ismerte fel a nemzet fontosságát.” Ezeket a hajmeresztő baromságokat azzal támasztja alá, hogy teljesen alárendelődött az „illiberális ikonnak számító Putyinnak.” Szerintem Putyin nem illiberális. Lehet, hogy Egedy úr számára ikon, de számunkra nem. Amennyire tudom, a liberalizmus nem tartozik az orosz hagyományokhoz, szemben a magyarral, aminek legsikeresebb korszakai között a liberális időszakok is ott vannak. Putyin orosz rendszere az orosz–szovjet hagyományok ötvözete. Orbán korrekt viszonyra törekedett az orosz elnökkel, részben mert abból kölcsönös előnyünk származott (olcsó olaj és gáz, ami lehetővé tette a rezsicsökkentést!), részben mert jobb egy nálunk sokkal erősebb szereplővel jóban lenni, ami itt van a közelünkben (Földrajz, Egedy úr! Földrajz!). Azt is érdemes számításba venni, hogy a közeljövőben várható nagyhatalmi megállapodások után nem szabad, hogy beszoruljunk a satujukba. Akár értesült róla Egedy kolléga, akár nem, az amerikai–orosz tárgyalások úgyszólván folyamatosak, míg a közelmúltban német–orosz egyeztetésekre is sor került Bakuban. Magyarországnak az az érdeke, hogy mindenkivel szót értsen, hiszen a nagyok meccseibe úgysem szólhatunk bele. Ezért reálpolitikát kell folytatnunk, ahogy Orbán is tette. Mindenkivel a kölcsönös tiszteleten és előnyökön alapuló együttműködésre kell törekednünk.

Az éleslátó Egedy szerint „a Nyugat őrzi a joguralom hagyományait”, amivel Orbán szembefordult. Hol él ez az ember? Nem látja, hogy a francia elnökválasztás esélyese: Marine Le Pen egy mondvacsinált jogi eljárás következtében nyomkövetővel a lábán kampányol? Hogy kampányára nem adnak hitelt sem a francia, sem az uniós bankok? Ami nyilván az esélyegyenlőséget szolgálja. Nem hallott arról, hogy milyen jogi eljárásokkal vegzálják az AfD-t Németországban? Hogy hány embert tartóztatnak le Angliában, Németországban és a többi nyugati jogállamban egy-egy kommentért? Milyen jog érvényesült az Európai Unióban? A zsarolás és a kényszerítés joga? Meg a nyílt színi lopásé? (Von der Leyen sms üzenetei? A parlamenti alelnök és társai katari kenőpénzei? stb.)

Képzelem, hogy mire oktathatja diákjait egy ennyire tájékozatlan figura. Nincs itt tér arra, hogy felsoroljam az orbáni nemzetpolitika gyakorlati eredményeit, ezért csak néhány tényre emlékeztetném a becses szerzőt. Magyar állampolgárságot kaptak a határon kívülre parancsolt testvéreink. A NER gondoskodott arról, hogy magyar nyelvű óvodákba, iskolákba járhassanak az ott élő magyar gyermekek. Magyar csapatokban sportolhassanak. Naponta 5 ezer határon túli fiatal focizott a magyar állam által támogatott fociakadémiákban, ahol egymással magyarul beszéltek, közösségé, sőt csapattá szerveződtek. Templomok, iskolák, kulturális intézmények talpra állításához járult hozzá a NER.

A Fidesz megalakulása óta két, máig változatlan alappillére a nemzet megmaradásáért való elkötelezettség és az antikommunizmus.

Sajnálom, hogy 1988 óta ez az infó sem jutott el a szerzőhöz.

Egedy, aki a NER választási veresége után összeszedte a bátorságát és most megpróbál előre menekülni, arra az abszurd állításra ragadtatja magát, miszerint a NER „még csak kísérletet sem tett a magyar politikai közösség konszolidálására.” Majd így folytatja: „Még a tábornokainkat Aradon kivégeztető Ferenc Józsefnek is sikerült a konszolidáció, akárcsak az 1956-ban orosz csapatokkal Budapestre érkező Kádár Jánosnak.”

Ha jól értem a szerzőt, Orbán legnagyobb hibája, hogy nem vérengzett egy kiadósat, ami után úgy húsz évvel belekezdhetett volna a konszolidációba. Brávó!

Csak a szövegértés végett bontom ki a NER rövidítést, hogy a professzor is értse: Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ami az jelenti, hogy közös munkára hívott Orbán mindenkit a haza javára.

Különösen fontos a jelenlegi Tisza ámokfutása idején hangsúlyozni, hogy Orbán nem korlátozta ellenzéke munkáját. Tiszteletben tartotta a jogállamot és a sajtószabadságot, támogatta, sőt eltartotta az ellenzéki médiumokat (ATV, Népszava stb.), senkit nem üldözött politikai tevékenysége miatt, a rendőrséget és az ügyészséget nem uszította politikai vagy személyes ellenfeleire. Ahogy az a választások óta történik. Nem vitetett el adminisztratív munkásokat, kabinetfőnököket vezetőszáron, és nem záratta őket a Szegedi Csillagba hónapokra azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy főnökeikre terhelő vallomásokat csikarjon ki belőlük. Mindenki kapott munkát és lehetőséget, aki akart.

Hazug az az állítás is, hogy Orbán „tudatosan lemondott a magyar fiatalságról, csaknem félmilliójukat külföldre kényszerítette.” Imádom, amikor a magát konzervatívnak gondoló szerző egymás után böfögi fel a balliberálisok ordas hazugságait. A 25 év alattiaknak nem kellett a NER alatt adózniuk, első lakásukhoz fix 3%-os kamatozású kölcsönt vehettek igénybe. Ezerrel támogatta a kormány a gyermekvállalást, a gyermekeket. És hogy elmentek külföldre tanulni? Munkatapasztalatot szerezni? Hál’ Isten, hogy elmehettek! Az én generációm nem volt ilyen szerencsés, mert minket a vasfüggöny mögé kényszerítettek és bezártak. De elárulom Egedy nagyon professzor úrnak, hogy mindig is elmentek a fiatalok, ha tehették tapasztalatot és tudást szerezni, és ezzel is gyarapították a hazájukat. A most külföldön tartózkodók is mind haza fognak jönni, hacsak a mostani kormány le nem pusztítja a hazánkat, mert mindenhol jó, de a legjobb otthon és mert közben az Ön által olyan nagyon tisztelt Nyugat teljesen élhetetlenné vált.

Ennyi elég ebből az agymenésből, amit itt előadott. Betudom a hőségnek és annak, hogy felettébb tájékozatlan és képtelen az új információk befogadására.

A régi, 2010-ben megszűnt SZDSZ hangja. Azoknak a hangja, akik magukat értelmiségieknek tartották, és tartják, és fenntartották és fenntartják maguknak a jogot, hogy ők szabják meg, kik léphetnek be elitnek gondolt klubjukba. Ön szerint a NER-ben „szinte bűn volt a műveltség, és szitokszó az értelmiség, erény viszont a tájékozatlanság és a közügyek iránti közöny.”

Ha Ön a művelt értelmiség, akkor nagy baj van, akkor már mindent értünk.

Fotó: Szilágyi Dénes / Nemzeti Közszolgálati Egyetem

A cím utalás Márai Sándor Füves könyvének „Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni” című részére.