Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Bátorság nélkül meddő a…

kép


A liberális szellem, amely eredetileg a legjobbat akarta, a posztmodern elvtelenségével az értelmiséget a nihilizmusba, a tömeget a tanácstalanságba vetette. 
Kertész Imre

Tizenhat éven keresztül, 1997 és 2013 között, ezernégyszáz kiskorú lánnyal erőszakoskodtak pakisztáni és egyéb ázsiai férfiak a hatóságok tudtával a dél-yorkshiri Rotherhamban, az Egyesült Királyságban (Rotherham kettőszázötvenezer lakosú város, ipara, bányászata halott. A pakisztáni bevándorlók a lakosság 3%-t teszik ki.). A rendőrség és a városi elöljárók többek között azért nem avatkoztak be, nehogy rasszistának tűnjenek. Bár 2002 és 2006 között három jelentés is készült a kiskorúakat erőszakoló és prostitúcióra kényszerítő bűnbandáról, nem történt semmi. A bűncselekményeket rendre eltussolták, a bizonyítékokat megsemmisítették. Az ügyről a Daily Telegraph lebbentette fel a fátylat. Tételezzük fel, hogy nálunk történik ilyen valamelyik vidéki településen, ahol a hatóságok szemet hunynak gyermekeink megerőszakolása felett és a tettesek bántatlanul, sőt az intézkedések elmaradása okán felbuzdulva, tovább folytatják a molesztálást és az erőszakoskodást. A második esetnél kaszát-kapát ragadnának az emberek és rövid úton elvennék az erőszakoskodók kedvét, a tétlen hatósági személyek pedig menekülőre fognák, majd a nyilvánosságtól megvetve állnának bíróság elé, a molesztálókkal együtt. Hogy aztán a börtönben milyen sors várna rájuk, azt az olvasó fantáziájára bízom. Persze, ezt itt nem a „fejlett Nyugat”, hanem Magyarország, ahol az álszent képmutatás és a politikailag korrekt gondolkodás még nem vette el teljesen az emberek józan eszét, és nem ölte ki belőlük az egészséges életösztönt.

Mindez abban az Angliában történt, ahol naponta vádolnak meg agg közszereplőket pedofíliával, és az is csak mostanában veri ki a biztosítékot sokaknál, hogy kiderült: amikor a London egyik előkelő negyedében a politikai elit számára fenntartott, kisfiúk szolgáltatására épülő nyilvánosház működéséről harminc éve lehullt a lepel, az elit azonnal összezárt és eltussolta a botrányt. A parlamenti vizsgálatot homokba futtatták, a rendőrségit lezárták. Hónapokkal később arra is fény derült, hogy legalább három 14 év alatti kisfiút, akik nem voltak kellően engedelmesek, illetve menekülőre fogták, a többi bántalmazott szeme láttára, oktató jelleggel meg is gyilkoltak. A fenti eseteket igencsak visszafogottan tálalja a brit média, - a miénk is - mely az 1400 pakisztániak által megerőszakolt kiskorú ügyét például csak rövid ideig tartotta napirenden, az utóbbit pedig csak megemlítette. Lehet, hogy a médiamunkások is tartanak attól, nehogy rasszista színben tűnjenek fel? Helyette inkább a katolikus egyházon belüli vélt vagy valós szexuális bűncselekmények taglalását folytatják, amit évek óta napirenden tartanak.

Ez jellemzi a sokáig a liberális demokrácia egyik mintaországának számító nagy-britanniai közállapotokat. Illetve az, hogy a Trafalgar tér közvetlen környezetében lévő vendéglátóipari helyiségekben este nyolc óra után műanyag poharakba töltik át a már felszolgált italokat. Ami az USA-t illeti, nemrég Washingtonban jártamban, a kongresszusi könyvtár parkolójának bejáratánál lévő sorompónál vendéglátóm, aki az autó hátsó ülésén ült mellettem, azon izgult, hogy legyen behajtási engedélyünk, nehogy már szó nélkül lelőjenek bennünket!

2014 augusztusában, a Missouri állam beli Fergusonban, egy rendőr 7 golyót lőtt bele egy 18 éves fekete fiúba, aki épp egy bolti lopás után az úttesten ment és felszólítás ellenére sem lépett fel a járdára. Hónapokon keresztül tartó zavargások következtek, ki kellett küldeni a helyszínre a Nemzeti Gárdát. Obama elnök a tv-n keresztül ígért közbenjárást, ahogy az egy évvel korábbi hasonló, zavargásba torkolló esetnél is tette. A tiltakozások újra, meg újra megbénítják a várost és környékét. Az utóbbi hónapokban még legalább három hasonló eset történt. Mindez a feketék és fehérek közötti együttélés nehézségeire utal. A szegregáltan élő, nagyrészt az underclasshoz tartozó feketék által lakott zárványok, városrészek, városnegyedek, régebben gettóknak hívták őket, lakói rettegésben tartják a munkával és megélhetéssel rendelkezőket: feketéket, fehéreket egyaránt. A kölcsönös félelem miatt mindannyian: okkal, ok nélkül, habozás nélkül lőnek. Ugyanez a probléma Európában is jelen van, hiszen London és Párizs utcái is lángoltak már a zömükben afrikai illetve muszlim kisebbség és a többi kilátástalan sorsú fiatal vandalizmusától. 2015 januárjában, Párizsban, 17 áldozatot szedett a muszlim radikálisok fanatizmusa. De nincs ez másként az északi jóléti államokban, például Svédországban sem, ahol bizonyos kerületekbe nem tanácsos fehér nőknek belépniük. A legdemokratikusabb liberális demokráciák között számon tartott Németországban tüntetések sorozata és brutális vandalizmus jelzi a bevándorlási illetve beilleszkedési problémák megoldatlanságát.

Közelebbről szemrevételezve a liberális demokráciákat, megállapíthatjuk, sok égető problémával kell szembenézniük. Lehet, hogy a többségük régóta jelen van, csak nem tudtunk róluk, vagy nem figyeltünk rájuk eléggé, esetleg nem tulajdonítottunk nekik jelentőséget. De az is igaz, hogy a közösségi médiák előtti időkben az elit sokkal hatékonyabban kontrollálta a nyilvánosságot, cenzúrázta meg a híreket, irányította az információáramlást. Mióta erre nincs többé módja, számtalanszor lepleződött le igazi, nem túl megnyerő természete. A hatalom gyakorlóitól nem azt várják el azok, akik vezetőiknek választják őket, hogy ne nyúljon a kezük saját maguk felé, mint ahogy azt is pontosan tudja mindenki, hogy a korrupció és az önkényeskedés is elkerülhetetlen, csakis a mérték az, amire figyelnek, amit mérlegelnek. Amikor a hatalomban lévők a szolgálat és az alázat utolsó jeleit is feleslegesnek gondolják, választóik megbuktatják őket.