Az Új világ született c. első világháborús kiállítás teremszövege így fogalmaz: „Egy háborúban nagyon is fontos, hogy mi van a harcolók lelkében, érzelmeiben. Ez a háború volt a történelemben az első, ahol nagyon is tudatosan akarták megteremteni a háború érzelmi kultúráját. A hadbavonulókat arról kellett meggyőzni, ami békés viszonyok között teljesen életszerűtlen: haljanak meg. Ehhez viszont kellett a saját ügy igazában való hit, s annak igazolása, hogy aki ellen harcolunk, az gyakorlatilag szinte nélkülözi az emberi minőséget, tehát gyűlölendő és elpusztítandó. Ebben a háborúban próbálták ki először azokat a meggyőzési módszereket, amelyek a 20. században aztán különféle ideológiák mentén működtek, és az éppen kiiktatni kívánt ellenséggel szemben a gyűlöletet teremtették meg és mozgósították azt.”

Míg azonban angolszász hatalmak tökélyre fejlesztették a propaganda eszköztárát, a Monarchia jellemzően inkább élclapokba illő karikatúrákban figurázta ki az ellenséget. A félelemkeltést, a gyűlölet mobilizálását professzionális gépezetté fejlesztették, felhasználva a pszichológia tudományának legújabb eredményeit is. A modern háborúban, melyben már nem hadseregek, hanem egész társadalmak feszültek egymásnak, kulcskérdéssé vált a meggyőzés a háború jogos céljairól, az ellenség dehumanizálásáról, a szövetségesek meggyőzéséről, és a semlegesek, ingadozók befolyásolásáról. A hazafias jelmondatok, szimbólumok egységes, kampányszerű használata a harcok nélkülözhetetlen kiegészítőjévé vált. Az első világháborúban a propaganda halálos fegyverré vált.

Mindebből azonban szinte semmit sem vehetünk észre a Borsszem Jankó száz évvel ezelőtti, az 1916-os évre kiadott kalendáriumából. A népszerű pesti élclap „Srapnel-naptára” inkább a börleszk elemivel él: Bér Dezső grafikus címlapképe az ellenséget nevetségesnek, szánalomra méltónak ábrázolja, a háborút is amolyan csihi-puhiként mutatja be.

Míg az antantpropagandában a németek barbár hunokként, sárkányként, elszabadult gorillaként jelentek meg, a Borsszem Jankó groteszk, nevetséges figurákként mutatja be az ellenséges hatalmak vezetőit.

Baranyi Márton