A 2023 januárjában elhunyt Gerő András történészprofesszornak, vagy ahogy mindenki hívta, Gerő Tanár Úrnak volt egy régóta dédelgetett álma: A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiájának megjelentetése.

Szívügye volt ez a könyv. Sokat beszélt róla a környezetében lévőknek, rengeteg időt, energiát és gondolatot fektetett a megszületésébe. Kitartóan akarta ezt a könyvet, és végül meg is csinálta. Fontosnak tartotta, hogy szülessen egy, az eddigi kutatásokat, adatokat, információkat összegző, azokat szükség esetén korrigáló, és megannyi újdonságot is szolgáltató kisenciklopédia a magyarországi zsidó holokausztról. Bosszantotta a sok félreértés, pontatlanság, és a témával kapcsolatos elfogultság. Mind személyes, mind szakmai indíttatásból „tiszta vizet akart önteni a pohárba”. Azt szerette volna, hogy a magyarországi holokauszt iránt érdeklődőknek legyen egy biztos kapaszkodója, ahova bizalommal fordulhatnak, ami eligazítást nyújt számukra. Egy olyan maradandó munkát akart alkotni, ami évtizedek múltán is megbízható alapját képezheti a témáról szóló vitáknak, kutatásoknak. Tudta, hogy műfajából fakadóan ez nem egy olyan könyv lesz, amit az olvasó az első betűtől az utolsóig, fejezetről fejeztre végigolvas, sokkal inkább olyan, amit időről időre felcsap majd egy őt érdeklő szócikknél, térképnél, esetleg elkezdi bogarászni a számára érdekes statisztikát.

Ez a monumentális munka, amelynek ötletgazdája, szerkesztője és koncepciójának kialakítója volt, így vagy úgy, de Gerő András szinte összes általam megismert tulajdonságát visszatükrözi. A kötet vállalása már önmagában jelzi, hogy a Tanár Urat mindig is a kihívásokkal teli, jelentőségteljes dolgok izgatták. Kreatív, alkotó és cselekvő ember volt. Nem szerette megúszni a dolgokat. Ennek a műnek a megalkotásával pedig roppant ambíciózus, és nem mellesleg bátor célt tűzött ki maga elé. Hiszen egy ilyen munkát elindítani, a saját nevére venni és összeállítani, bátorságot igényel, méghozzá nem is kicsit. Borítékolható, hogy a téma érzékenységéből fakadóan és a szakmán belül rögzült törésvonalak nyomán megannyi támadást húz magára az ember. Ráadásul egy kisenciklopédia soha nem lehet „tökéletes”: a több ezer oldalon mindig lehet hibát találni. Gerő Tanár Úr azonban nemhogy kerülte volna a rizikóval járó helyzeteket vagy konfliktusokat, sokszor éppen direkt provokált, és ő maga kezdeményezte azokat, majd lubickolt bennük. Briliáns vitapartner és debattőr volt, zseniális humorral, remek analitikus képességgel és tűpontos meglátásokkal. A vitákat azonban sosem öncélúnak tekintette, hanem hitt benne, hogy érvek ütköztetése által valami új születhet. Az általa olyannyira kedvelt Széchenyi-kifejezéssel élve az eszmesúrlódástól tehát az ő felfogásában nem hogy nem kell tartanunk, éppen ellenkezőleg, azzal csak előrébb jutunk.

Ahogy a vitákban, úgy a keze közül kiadott munkákban sem tűrte a ködösítést, a mellébeszélést. Szerette az egyenességet, a tisztánlátást, a szókimondást. És mindig tudta, mi a lényeg. Mikor az ember már azt hitte, hogy elkalandozott, és mint oly sokszor előfordul másoknál, se füle se farka nem lesz a mondandójának, végül mindig rá kellett jönnünk, hogy minden egyes anekdota, kitérő, látszólag spontán eszébe jutó zárójeles megjegyzés, jelentéktelen részletkérdésnek tűnő történet érdemben járult hozzá a nagy kép megértéséhez. Mert nem csak látta a lényeget, azt is tudta, hogy lehet azt megvilágítani – sokszor éppen a részletekből kifejtve. És talán ennél a könyvnél is ez a helyzet: a magyarországi holokauszt részletkérdéseit ismerjük meg belőle statisztikai adatok, személynevek, fogalmak, évszámok és térképeken keresztül. Azonban ha figyelmesek vagyunk, akkor a mozaikokból összeáll előttünk a teljes kép is.

Miközben Gerő András stílusa laza volt és lezser, társaságban könnyed volt és bohó, akire egész egyszerűen nem lehetett nem figyelni, munkavégzésében mindig pontos, precíz, fegyelmezett és kötelességtudó volt. Sosem késett találkozókról, időre adta le kéziratait, lelkiismeretesen és alaposan elolvasta tanítványainak szövegeit. Tudott és szeretett is rendszerben gondolkodni és dolgozni. Ennek a kisenciklopédiának a megalkotásánál mindez elengedhetetlen volt. Az ötlet megszületését követően ugyanis a következő lépés a „játékszabályok” meghatározása volt: a kötet struktúrájának rögzítése, annak eldöntése, hogy mi kerül be és mi marad ki, mi az, amivel akar foglalkozni és mi az, ami túlmutat ezen mű keretein. Miután megkötötte a kezét a saját maga által felállított szabályokkal, indulhatott a szisztematikus munka, a végrehajtás.

Gerő András nem csak megszólításában, hanem a valóságban is igazi, ritka, nagybetűs tanár volt. Egész lényével tanított, akkor is, amikor nem a katedrán állt. Szerette a fiatalok társaságát, figyelt rájuk, kereste a tehetséget, értékelte az egyedi látásmódot és a szorgalmat. Érdeklődő és kíváncsi volt a világ dolgai és az őt körülvevő fiatalok iránt. Fel lehetett hívni, útmutatást lehetett tőle kérni, igazodási pontot jelentett az ember életében. Empatikus tanácsaival, építő, sokszor fájóan igaz kritikáival, és megannyi lehetőséggel segítette tanítványait. A kisenciklopédia megalkotásába is két fiatal kutatóval: Bolgár Dániellel és Ökrös Fruzsinával vágott bele. Irányította, ellenőrizte és javítgatta sziszifuszi, nagy kitartást igénylő munkájukat.

Gerő András életműve jelen kötettel válik teljessé. Köszönjük neki ezt a hiánypótló könyvet, ígérjük, hogy sokan és sokat fogjuk forgatni.

A magyarországi zsidó holokauszt kisenciklopédiája. A koncepciót kialakította, szerkesztette és az előszót írta: Gerő András. A fejezetek szerzői: Ökrös Fruzsina és Bolgár Dániel.

A kiadvány megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában, valamint az e-könyv terjesztőknél.