Varga képlete nem bonyolult. Van itt 1,2 milliárd közpénzforint, amit azok kerestek meg, akiknek nem lett volna szabad (!), de a megrendelő náluk is rosszabb, olyan pancserul intézte a dolgokat, hogy fel sem építhették, be sem taníthatták időben a technikát azok, akiknek nem lett volna szabad közpénzt keresniük (!), mert bár volt rafinált pályázat, közbeszerzés, pancserság itt minden. Nem szükséges Arisztotelész Logikájának olvasása, hogy kibonthassunk egy sértett tulajdonosi pozíciót, mely ugyan nem elegáns, de legitim, így elmarad a kibontás. A szövegnek azonban van egy másik iránya, mely kifejezetten problematikus. Azokról a fiatal újságíró-növendékekről, gyakornokokról van szó, akik Varga szerint „agymosott, ideológiailag pártkompatibilis” gyereksereget képeznek. Erős szintagma, nem túl szimpatikus, de lelke rajta, legalább megtanulják a fiatalok, hogy újságíró újságírónak farkasa. Ezek a fiatalok – írja a lead-ben VA – „nem jó emberanyag”. Nem elírás, mert a záró bekezdésben is szerepel, Varga nyelvi univerzumában tehát az „emberanyagnak” szilárd helye van. „Nem jó emberanyaggal” pedig nem lehet csodát várni, olvasom, mintha diktátorok magánbeszélgetéseinek egyik jegyzetébe lapoznék. Látni kell, hogy a „törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol”, most éppen itt, amikor az emberi méltóság sérthetetlenségét, minden emberi lény megismételhetetlen egyediségét hirdető eszme szerény katonájának emberszeretete átcsapott indexes „liberalizmusba”. Gratula.